Egy ideje csendben várom a politikusok érdemi megszólalásait, amelyek alapján a mezei választópolgárok eligazítást kapnak a pártok elképzeléseiről.
Tudod, hogy lelkiismeretük szerint szavazhassanak az országgyűlési választásokon... Na, ami azt illeti, a szokásos "addig állj fél lábon" mondás ismét csak előtérbe került, már sokadszor is a világos helyzet ismertetésének vonatkozásában. Mert hogy ebben az országban mindent lehet, csak éppen a valós helyzetnek megfelelően tájékozódni nem. Van a jelenleg regnáló kormány, aki - nyugodtan vessél rám követ - szerintem igazán kiválóan teszi a dolgát. Van egy párt, amely e mögött a kormány mögött áll, és nagyobb részt felelős az országban kialakult gazdasági helyzetért, és amely ugyanezen okok miatt jelentősen vesztett a hitelességéből. Van a legnagyobb ellenzéki párt, - az újszülöttek kedvéért elmondom, hogy a fideszről beszélek - amely semmiféle felelősséget nem vállal azért a káoszért, ami a napjaink belpolitikáját jellemzi, és nagyban hozzájárult a gazdasági problémákhoz is. Van a mostanában formálódó új szövetség, az emdéef és szadesz között, ami még testvérek között is igen képlékeny állapotban van, és ember nem tudhatja, milyen eredményt hozz a két párt választási eredményében. Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy drukkolok nekik. Nem azért, mert annyira kedvelem őket külön-külön, vagy akár együtt, de feltétlenül fontosnak tartom, hogy benne maradjanak közéletünkben, és nem utolsó sorban a Parlamentben. Ezt gondoltam - bármilyen hihetetlen lehet számodra, aki már olvastál tőlem egy-két véleményt - minden választást megelőzően, mert híve vagyok a sokszínű politikának, és szeretem, ha sokféle vélemény megjelenik a palettán. Most azonban még fontosabbnak tartom azt, hogy minél nagyobb szerepet kapjanak azok a mérsékelt erők, amelyek eddig is hangot adtak a szélsőjobbtól való elhatárolódásuknak. Ezek között az erők között a fidesz sajnos nem szerepel. Az a pártszövetség, amelyik egyforma hangsúllyal bírálja a parlamenti baloldalt, és a jelenleg még Parlamenten kívüli szélsőjobbot, nem alkalmas arra, hogy utóbbi előretörését megadályozza. Az a szövetség, amely szándékosan összekeveri a szezont a fazonnal, - ezzel teljesen hülyének nézve az általa oly nagyra becsült embereket - csak azt a véleményemet erősíti meg, hogy nem szabad hozzájutnia a nyolc év óta folyamatosan áhított többséghez.
Persze tisztában vagyok a realitásokkal. Látom, amit látok, és nem vagyok boldog tőle.
Péntek este egy bulin voltam, ahol a tizenkét fős asztaltársaságban rajtam kívül összesen egy ismerősöm volt, aki a baloldallal szimpatizál. Végighallgattam azt a gyűlölettől egyáltalán nem mentes szitok-áradatot, amivel leginkább az ekhó tévében, vagy a magyar hírlapban lehet találkozni.
A társaság egyik tagja - egy nő - nem tudta rólam, hogy melyik oldalon állok. Rákérdezett, kire fogok szavazni, de azonnal előre bocsátotta, hogy az emdéefre ne szavazzak, mert áruló, az emeszpé lop, csal , hazudik, a szadesz pedig már nem is létezik, hála az égnek. A magam részéről úgy tettem, mintha végiggondolnám a javaslatát, és a következőt mondtam: - ha az emdéefre nem szavazhatok, mert áruló, a jobbikra és a fideszre nem szavazok, mert ki nem állhatom őket, az eszdéesz pedig nem létezik, akkor nincs már választásom, mint az emeszpére adni a voksomat. Hát, szavakkal nem tudom leírni azt a döbbenetet, ami kiült a nő arcára. Ha a szemével ölni tudott volna, valószínűleg már halott ember lennék... A buli végén - ők az elsők között mentek haza - kikísértük őket a ruhatárhoz. Mielőtt elköszöntünk volna, a nő vészjósló hangon így szólt hozzám: - aztán jól gondold meg, kire szavazol! Igyekeztem barátságosan elterelni a szót a témáról, de miután elmentek, még sokáig a fülemben csengtek a szavai.
Azt hittem, kedvel engem. Azt hittem, kedvelem.
Kapaszkodj meg, mert most olyasmit mesélek neked, amin piszkosul meg fogsz lepődni! (vagy nem, de engedd meg nekem, hogy ironizáljak egy csöppet...)
Szeretnék veletek megosztani néhány vicces (vagy inkább siralmas) hozzászólást egy fórumból. Az biztos, hogy érdekes helyzetek alakulnak ki egy-egy fórumon. Néha röhögőgörcsöt kap az ember, igaz, hogy kínjában. Néha dührohamot, pláne, ha nem válaszolhat vissza hasonló stílusban. Mint tudjuk - asszem ezzel nem mondok újat - a stílus maga az ember. Hát lássuk csak, milyenek vagyunk mi, akik egy országban élünk, és mégis mintha egy világ választana el minket egymástól! Nem fűzök a bejegyzésekhez semmilyen kommentárt, valószínűleg nincs is erre szükség. Teljesen nyilvánvaló, hogy ki, merre, meddig.
Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy mi lesz ennek a válságnak a vége, és főleg, hogy mikor lesz már végre vége? Mit tennék, ha döntési helyzetben lennék?
Nemrégiben beteg voltam. Az első két napon olyan vacakul éreztem magam, hogy azt sem tudtam, mi folyik körülöttem. Aztán mikor magamhoz tértem rádöbbentem, hogy minden ott folytatódik, ahol abbamaradt.
Nem tudom te hogy vagy vele, de őszintén szólva nekem már csömöröm van az aranycsapat utáni nyafogásból.
Elgondolkodtató a jobboldal állandó vádaskodása, miszerint a balliberális erők megszállták a médiákat, és ebből előnyt próbálnak kovácsolni maguknak a választási kampány során. Ehhez képest, ha jól összeszámoljuk, szerintem a jobboldali média túlsúlya csak a nem szervi alapon vakoknak és siketeknek nem tűnik fel. Egyébként minden gondolkodó ember észreveszi, ha elkezdi kapcsolgatni a tévé, vagy rádió távirányítóját.
Legújabb gumicsontom a szánalmasságom, amit jobbról állandóan a képembe dörgölnek.
Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, ha nem mondom ki, amit gondolok, biztos megrohad bennem. Ilyenkor igyekszem felkutatni az email címét azoknak a bátor emberszabásúaknak, akik képesek voltak olyan mértékben felhúzni, hogy a méregtől alig látok. Mit ne mondjak? Van néhány ilyen, úgynevezett „személy” a látókörömben. Ki ritkábban, ki gyakrabban, de újra és újra előjönnek a kénkőszagot árasztó élőhelyükről, és osztják az észt kíméletlenül. Hogy maguk találják ki az eszement szöveget, ami dől belőlük megállíthatatlanul, vagy bértollnokok írják le a mondanivalójukat, nem tudom, de hogy hányok tőlük, az biztos.
„Te szerencsétlen liba!
Hiába próbálkozom, nem megy.
Nem tudom, van-e épeszű ember, aki azt mondja, hogy olyan világról álmodott, amelyben őrültek rohangásznak.
elitünknek egy gumiszobában elhelyezett kerekasztalhoz, és megállapodni egy minimális együttműködési normában. Szabályozni kellene a fegyverviselésről szóló törvényt, és egységesen kidolgozni a közintézmények - különösen a közoktatási intézmények - biztonsági rendszerét. A személyiségi jogok ne élvezzenek elsőbbséget az élet és a testi épség védelme előtt! A fegyverviselési engedélyhez például miért nincs szükség pszichológiai alkalmassági vizsgára? (Megjegyezni kívánom, hogy ilyen vizsgát ma már mindenkinek tennie kéne, aki a munkája során bármilyen formában mások testi vagy lelki épségét veszélyeztethet!)
A parlamenti ellenzéknek pedig ki kellene már nőnie a csőlátátásból, különös tekintettel arra a felfozott izgalomra, amellyel kormányra kívánkoznak. A fidesz frakcióvezetője nem átallott a szokásos módon - ahogy minden más problémát - azonnal politikai kérdéssé degradálni. Gusztustalan és szánalmas!
1. sz. bejegyzés
, hogy érezte magát, mikor megtudta, miről is van szó.
, cseszd meg! Miért nem voltál képes rászólni ezekre a gárdistákra az alakuló naggyűlésükön, hogy legalább ne az ablakod alatt feszkózzanak? Most már nem csak a pofájuk jár, hanem a kezük is! Igaz, hogy csak a komcsikat csépelik, meg azokat, akik csúnyán néznek rájuk, de akkor is. Ha időben szólsz, most nem az én nyakamba szakadna ez a sok szar! Nem elég, hogy magamat meg kell védenem a ballibák örökös nyavalygása miatt, - hogy így határolódjak el, meg úgy határolódjak el - még ráadásul helyetted is magyarázkodhatok. Megértelek, hogy most már elég hülyén venné ki magát, ha rájuk keménykednél, hogy pofa be, de hát istenem! Van az úgy, hogy kellemetlen helyzetbe kerül az ember, mégis mondania kell valamit. Látod, én is hogy jártam ezzel a Putyinnal? Mégis megmagyarázom valahogy, miért nézett ablaküvegnek, oszt' jónapot! Majd elfelejtik a népek, és csak a szépre fognak emlékezni. Inkább azt vitassuk meg, mi lesz, ha nyerek, de nem nagyon? Ezek a feketeruhás vadmarhák meg beülnek a Házba? - szakadt ki az elkeseredett dakotából az elfojtott kétségbeesés.
hümmögött az öreg. Fiam! Te ismersz engem, önfejű és büszke ember vagyok. Még azt sem mertem beismerni, hogy fogalmam sincs, milyen állatot simogatok a sűrű rengetegben, nehogy tanulatlannak gondoljanak a zemberek. Nem képzeled, hogy pont most, pont erről a nyavalyás gárdáról fogok határozottan nyilatkozni? Persze tudom, hogy nagy szarban leszel, ha csak kicsit nyersz, mert akkor mindössze két választás áll előtted. Nyíltan vagy sunyizva lepaktálsz velük, vagy nem. Utóbbi esetben viszont kurva kevés lesz az a háromezer rendőr, amit beígértél a népnek! Ha ezek a gárdistáknak nevezett majmok ugyanazt fogják művelni akkor is, mint amit most művelnek, akkor megszívtad.Ezen még agyaljunk egy kicsinykét, de ne túl sokáig, mert ha a hídhoz érünk, már késő lesz. Ott nem érünk rá szarakodni. Aki bújt, aki nem, át kell kelnünk, és kész. - mondta a jó öreg, és visszavonult a lakosztályába, gondolataira hagyva ifjú barátját.
Most egy olyan történetet mesélek el nektek, amelyből megtudhatjátok, milyen jövő vár rátok, ha 2010-ben, amikor a szüleiteket elkísérítek az országgyűlési választásokon a szavazóurnához, és nem nem vágjátok ki a hisztit, ha nem jó helyre teszik az X-et.
Ha véletlenül megtörténik az, amitől óva intelek benneteket, akkor azon nyomban vegyetek búcsút a legújabb amerikai filmektől, a popcorntól és a Coca Colától. A McDonalds-ot pedig kerüljétek el nagyívben, ha egyáltalán lesz még mit elkerülni.
Az új király és legeslegjobb barátja, akivel vérszerződést kötött a szent háború érdekében ugyanis elhatározták, hogy véget vetnek annak az erkölcsi fertőnek, amelyben ezidáig dagonyáztatok. Ezért a Corvin mozi ezentúl kizárólag a Hídember című filmet, valamint a Tőkés László összes prédikációja a rendszerváltástól napjainkig című monumentális alkotást vetítheti. Szabadon kiválaszhatjátok, hogy melyiket szeretnétek havonta egyszer - állami támogatással - megtekinteni.
Ha a vetítésen való részvételt hitelt érdemlően nem igazoljátok, akkor meghatározott ideig - ezek a részletek még nem kristályosodtak ki teljesen - vasárnap ott a helyetek a reggeli, hét órakor kezdődő misén. Enyhít a helyzeten, hogy a lakóhelyetekhez legközelebb eső templomban élvezhetitek végig a celebrációt. Az iskolában kötelező hittan oktatás nem váltja ki a büntetést, tehát a lelki életetek karbantartása biztosítottnak látszik.
A diszkókat, és különböző szórakozóhelyeket árgus szemmel fogja figyelni az a háromezer rendőr, akiket a király, megválasztása után azonnal a közbiztonság védelmére vezényel. Mivel sokan közületek hozzászoktatok ahhoz, hogy kimondhatjátok a véleményeteket, nagyon oda kell majd figyelnetek, nehogy véletlenül beszóljatok a közegnek!
Tudnotok kell, hogy a rendőrök között már most is nagyon sokan hívei egy jobbik nevű pártnak (de a nevük ne tévesszen meg benneteket, egyáltalán nem jók, és főként senkinél sem jobbak), amelyik saját hadsereget tart fenn (tulajdonképpen miből? de ez most nem is lényeges), amit magyar gárdának hívnak. A magyar gárda emberei pedig már most is előbb ütnek, mint kérdeznek.
Szóval odament ez a csóringer, és gondolta, hogy hangot ad az ellenvéleményének. Látta már sokszor a tévében, hogy nemzeti ünnepeken egész tucat tüntető sípol, dobol, üvöltözik, tojásokat és paradicsomot dobál nemtetszése jeléül. Gondolta, hogy ez a szokás. De még életében nem tévedett ekkorát. Rövid úton akkora maflást kapott, hogy a szeme még most is szikrázik! Ekkor a rendőrök udvariasan megköszönték, hogy ott volt, felvették a személyi adatait, és jól feljelentették szabálysértés vétsége miatt.
Igazatok van. A királynak természetesen - mint mindenre - erre is van egy jól kidolgozott terve. Elmondta már, hogy mindenkit megnyugtasson, akinek még kétségei lennének az ő felséges rátermettségéről: a gárdisták majd kapnak két pofont, és szépen hazamennek.
A mai mese kicsit szomorú lesz, de komoly tanulsággal is szolgál nektek a jövőtökre nézve.
a többiek érveiről, kommentjeiről, idézetekről és bizonyítékokról. Egyáltalán semmiről. Tovább folytatta a sértések szétosztását, válogatás nélkül mindenkinek. De valami miatt leginkább Pöttöm Panna bosszantotta őt. Teljesen rászállt a lányra. Személyében sértegette, mindenféle hülyének lehordta őt. A topicban szerencsére olyan nickek is voltak, akik kedvelték Pöttöm Pannát, és sok dologban hasonló véleményen voltak vele. Mivel jóval nagyobb tapasztalattal rendelkeztek a Paprikajancsi-félék kezelésében, figyelmeztették is a lányt, hogy legyen óvatos. Ő azonban biztos volt benne, hogy a modik észreveszik a sunyi szándékot, és megbüntetik a fickót. Úgy érezte, hogy az ő stílusa legalább olyan választékos és udvarias Paprikajancsiéhoz képest, mint amilyen illatos a rózsa egy csomag pálpusztaival összehasonlítva. Azonban a lány idegei nem voltak drótkötélből, így a cérna nem állta ki a lassú, de módszeres szakítópróbát. Pöttöm Pannából kitört a visszafojtott düh. Jóval szolídabban, mint ellenfele, de azért meglehetősen csípősen kezdett válaszolgatni.
Paprikajancsi már tudta, mit csinál, de Pöttöm Panna még mindíg nem vette észre a csapdát. Sorra passzolta vissza a hozzávágott labdákat, de eközben sajnos egyre gyakrabban használt olyan szavakat, amelyeket nem is írhatok itt le, mert nem tűrnek nyomdafestéket. A b... betűstől a k... betűsön keresztül a p... betűsig mindent, de mindent leírt a buta lány! Egy kommentbe persze csak egyet, kipontozva, majdnem felismerhetetlenné téve, de mégiscsak leírta. őket Mivel dolga volt, otthagyta a fórumot, és csak néhány óra múlva tért vissza, hogy folytassa a vitát. Igen ám, de nem tudott belépni a topicba. Ő azonban még akkor sem sejtette, mi lehet az oka ennek.
azt tanácsolta neki, hogy ha tovább akarja folytatni a vitát, regizzen újra, de sokkal jobban vigyázzon az ülepére! Ez jó tanács, kár hogy nem előbb fogadtam meg - gondolta Pöttöm Panna. Azonnal új nick nevet regisztrált. De a biztonság kedvéért mindjárt kettőt is... Ugyebár nem árt az előrelátás. Azóta is fönt van a topicon, de most már tudja, mire vigyázzon.
Ám a való világ, kedves gyerekek, sajnos nem egy internetes fórum. A haza, család, barátok és munkahelyek nem politikai topicok. Te és a körülötted élők nem nicknevek vagytok, hanem így együtt az Élet. Az Élet, amiből mindenkinek csak egy van, ezért nagyon nem mindegy, hogy kikkel, és hogyan éljük.
Mivel tegnap nem kaptátok meg a szokásos esti mesétekek, ezért ma egy rejtvénnyel akarok kedveskedni nektek. 
Az alábbi mesében túlburjánzik "írói fantáziám". De hát ez a költői szabadság kategóriája, nemde?
Szinte nem is figyelt oda a körülötte folyó társalgásra, - a gyomruk korgásától egyébként is alig hallotta, miről van szó - mert egyfolytában azon agyalt, ki lehet a nemes arcélű ember a mellettük lévő asztalnál. Aztán egyszer csak beugrott valami! Uramatyám! Ez a fickó valami mágus, vagy sámán, vagy ilyesmi - gondolta a nő, és már majdnem belenyugodott a dologba. De biztos te is ismered azt a szitut, mikor valami motoszkál benned, érzed, hogy nem az igazi választ találtad meg a benned felmerült kérdésre. Na így járt ez a szegény asszony is! Egyre csak képek villantak fel előtte, és több képen felismerni vélte a férfit. Egyszer csak bevillant egy kép, és a nő érezte, hogy most fején találta a szöget.
ekkor jött el a pillanat, amikor csöndben kellett volna maradnia. De milyenek a nők? Sosem tudják, mikor kell befogniuk a szájukat, így aztán elmesélte az asztalnál ülőknek egy kellemesnek éppen nem mondható élményét a magyar gárdával összefüggésben. Hogy az étterembe jövet gárdista egyenruhás kultúrlények a viselkedésükkel megfélemlítették meg az utasokat, akikkel együtt utazott ő is. A társaság ekkor beszélgetésbe kezdett a gárdáról és gárdistákról mint jelenségről.
alpolgármesterhez lépett, és a fülébe súgta, hogy kuss legyen. Nehogymá provokálja őt, mer' azt egy nagy, magyar gárdista nem tűrheti holmi jöttment balliberális senkiházitól, de nem ám! Azzal úgy pofánvágta az őt provokáló pártfunkcionáriust, hogy arról koldult!
végre nagyon gyorsan a magáénak tudni kicsiny hazánkat, de ha lehet, a koronát szeretné már végre legalább felpróbálni. Titokban azt is elmesélte, hogy a koronára tulajdonképpen azért ácsingózik leginkább, hogy ezáltal alkatilag magasabbnak tűnjön.
haza egységét kell megóvnom, és ez bizony nagyon sok feladattal jár. De megígérhetem, hogy mikor visszatérek, jó hírt hozok neked. - válaszolta az öregember, azzal elindult, hogy bokros teendőit ellássa. 
világot. Ukrajnában találkozott a néppel, amely szeretettel fogadta őt.
tűzcsapot a rohadt parkoló autóktól.
meggyőzően tudjon érvelni a pápánál viktor érdekében. 
Mikor arról írtam, hogy kialakult némi elképzelésem a kisebbségi léttel gyakran kéz a kézben járó félelemről, még semmit sem hallottam a sajóbábonyi eseményekről.
Tegnap olyan élményben volt részem, amit eddig nem ismertem. Nem azért, mert nem tudtam, hogy létezik ilyesmi, csak egyszerűen nem mertem kipróbálni. Mazochista játékba kezdtem.
Az volt az elhatározásom, hogy nem foglalkozom többé a "süket fülek" szindrómával.