Nemrégiben beteg voltam. Az első két napon olyan vacakul éreztem magam, hogy azt sem tudtam, mi folyik körülöttem. Aztán mikor magamhoz tértem rádöbbentem, hogy minden ott folytatódik, ahol abbamaradt.
Több pénzt az egészségügynek! Több pénzt az oktatásnak! Több pénzt a közösségi közlekedésnek! Több pénzt a nyugdíjasoknak! Több pénzt a nagycsaládosoknak! Több pénzt a fogyatékkal élőknek! Több pénzt a sportnak! És úgy egyáltalán: több pénz, és passz!
Ámen!
Több pénzt az önkormányzatoknak!
Na itt álljunk meg egy szóra!
Kezdjük ott, hogy minden önkormányzat legyen szíves felülvizsgálni a költségvetését. A személyi juttatásokat sűrű fésűvel kéretik átfésülni, különös tekintettel a vezető köztisztviselők juttatásaira.
Kéretik továbbá javaslatot tenni a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítására, megkülönböztetett figyelmet szentelve a diplomás, ámde kezdő munkavállalók egekig magasodó bérére. Párhuzamosan a harminc év munkaviszonyt, és gyakorlatot maguk mögött tudó, ámde éhbérért dolgozó köztisztviselők bérét kéretik felemelni legalább a megélhetéshez szükséges szintre.
Miután ezeken túl vannak, kérjük kigyomlálni minden bújtatott fizetéskiegészítést a hivali vezetőkkel kapcsolatban. Ilyenek például a vezetői tréning néven futó wellness hétvégék, a különböző jogcímeken folyósított költségtérítések, a feladatkörrel szorosan összefüggő munkákért számfejtett céljutalmak, a helyi adók behajtásáért kifizetett jutalékok és a többi.
Ha a személyi juttatásokkal végeztek, áttérhetnek a dologi kiadások közötti molyolásra. Mint például az úgynevezett településmarketing kiadások, - leánykori nevükön repiköltségek - a külsős megbízási díjak és a sok száz milliót kitevő mindenféle szakértői díjak. Utóbbiak értelmét nem is igazán látom. Ennyi diplomás, jól fizetett köztisztviselő mellett - akik nyilván a gazdaság és a közigazgatás tudorai - teljesen felesleges szakértőket alkalmazni, nemde?
Aztán nézzék talán át költségvetésük bevételi oldalát is. Azok az önkormányzatok, akik iparűzési adót nem lelnek a sorok között, talán szálljanak kissé magukba.
Bármilyen meglepő, de a jól menő önkormányzatok területén is emberek élnek, akik egy csomó kényelmetlenséget felvállaltak azért, hogy településükön megtelepedjenek az ipari és kereskedelmi cégek, akik adót fizetnek a tevékenységük után. Az állandóan környezetvédelemről papoló zöldek is tükörbe nézhetnének néha. Úgy gondolják talán, hogy én - és a hozzám hasonló emberek, akik iparosodott országrészekben élnek - majd szagolom a benzingőzt, ülök a dugóban, ők pedig - akik foggal körömmel tiltakoznak mindenfajta fejlesztés ellen - majd a madárfüttyös udvaraikban üldögélnek a körtefa alatt, és tartják a markukat, hogy a közösből több jusson nekik? Elég érdekes felállás.
Itt van például a sukorói kaniszóügy. Lehetséges, hogy a telekcsere körül történtek turpisságok. De ha a környezetvédelemre, és a közbiztonságra való hivatkozás szolgál a beruházás elleni leghatásosabb érvként, akkor soha többé ne kérjenek támogatást az államkasszából. Valamit valamiért. Nem kell kaszinó? Jó, ne legyen.
De akkor a közös tortából sem jár nagyobb szelet!
